Egykori vegyészmérnök hallgatóink megható és felejthetetlen ünnepet tartottak november 15-én: régi tanáraikkal és évfolyamtársaikkal együtt idézték fel a ’80-as évek élményeit, a kollégiumi életet, a VEN emlékeit és a Kamaraterem sajátos hangulatát. A napot kötetlen beszélgetések és filmvetítés, majd vidám tánc zárta.
40 éves évfolyam találkozót tartottunk 2025 nov.15-én 13 órától 24 óráig a Veszprémi Egyetem „E” épületének kamara termében. 1985-ben vegyészmérnökként végeztünk a VVE Nehézvegyipari szakon. Ilyenkor mindenkit igyekszünk megkeresni, azokat is, akik 1983-ban vegyészüzemmérnökként végeztek, vagy korábban elmentek az egyetemről.
64-65 évesen nem számít ki mikor végzett, vagy nem végzett, a lényeg az, hogy jól ismerjük és tiszteljük egymást, sok-sok közös emlékünk van. Sokan együtt laktunk, kollégisták voltunk, vetélkedőkön, szüreti bálokon, mikulás műsorokon, a VEN-en mind együtt voltunk.
Azért is választjuk a találkozó helyszínének a színház termet, mert anno itt szerepeltünk magunk írta darabokban, itt voltak a discók, az egyetemi színpad foglalkozásai.
Ilyenkor sok szép emlék visszaköszön. Sokszor olyan is, amire a többiek emlékeztetnek.
Most a létszámunk -néhány tanárunkkal együtt- 44 volt.
Az, hogy Gróf József tanár úr – az évfolyam felelős tanárunk – is el tudott jönni, a találkozó hangulatát nagyságrendekkel megemelte. Kértük, hogy adja le nekünk újra az első matematika előadását. Minden ott volt: a tábla, a kréta és a tanár úr 87-évesen. Így újra élvezhettük a jól érthető, humoros előadását.
Megemlékeztünk halott társainkról, majd 2 percben mindenki elmondta, hogy van, mit csinál, merre él. Akik nem tudtak itt lenni azok írtak néhány sort magukról. Estebéd után néhány órán át, újabb asztalokhoz leülve beszélgettünk, majd levetítettük a VEN filmünket, majd 22 órakor kezdődött a tánc, ’80-as évek zenéire.
Az a tapasztalatunk, hogy a rendszeres találkozók nem csak emlékezésre jók, de lehetővé teszik, hogy segítsünk egymásnak, ha kell munkát, kapcsolatokat, vagy vigasztalást, régi önmagunkat megtalálni. Így történt, hogy egyszer anyagilag is támogatni tudtunk egy -évfolyam társunk halála miatt – árván maradt családot.”
Hálásak vagyunk az egyetem Rektorának, hogy engedélyezte a terem használatát. Nagyon köszönjük az egyetem dolgozóinak segítségét, azt, hogy berendezték nekünk a termet, biztosították a porta szolgálatot, parkolást stb.
Megegyeztünk, hogy az 50 éves évfordulón újra itt találkozunk!
Papp Andrea- Alumni