Általánosságban, de a saját életem tekintetében is azt gondolom és tapasztalom, hogy az egyetemi évek, az ott kialakult kapcsolatok, szokások meghatározzák az ember további életét.

Nemcsak a megszerzett tudás miatt, hanem azáltal is, ahogyan, akiktől, akikkel együtt, amilyen körülmények között azt megkaptuk. Nekem nagy szerencsém volt, hogy akkor lehettem egy kiváló közösség része, amikor egy szakegyetemből Universitas alakult Veszprémben, ráadásul egy olyan újonnan induló szak első évfolyamának hallgatója voltam, amelyre különös figyelem irányult.

Tanáraimtól a szakma szeretetét, a teljesítmény tiszteletét, a befektetett munka értékességét, emellett a világra való nyitottságot, de a tudással járó felelősséget is megtanulhattuk.

Itt tanulhattam meg a közösséghez tartozás élményét, a közösségért végzett munka értékét. Nem volt az indexemben mint tantárgy, de a legtöbbet a Kari Tanács és az Egyetemi Tanács ülésein tanultam, ott minden felszólalás egy vizsga volt. Nagyszerű volt megélni, hogy kollégának szólítottak a professzorok is, és az akkori egyetemi vezetésnek köszönhetően hallgatóként is éreztük, hogy számít a szavunk az átalakítások során, figyelembe vették a hallgatók érveit, érdekeit.

A tudás szempontjából neveztem epicentrumnak az egyetemet, de a közösség szempontjából is az volt, beleértve a kollégiumi életet. Elképesztő mélységű kapcsolatok alakultak ki, most is fel tudok idézni konkrét képeket az ottani történésekről. Mai napig úgy tudjuk folytatni a beszélgetést, mintha tegnap találkoztunk volna, tudjuk, hogy számíthatunk egymásra.

Köszönöm tehát, hogy egy ilyen kezdeményezés feleleveníti ezeket az értékeket, amiket kaptam, kaptunk. Hiszem, hogy a mostani közösségeinkben is – akár öregdiákként egymást segítve –  át tudjuk és át kell adnunk ezeket az értékeket, egyetemünket pedig segíteni abban, hogy a mai körülményeknek megfelelően vigye tovább azt, aminek mi ennyit köszönhetünk.

Azt a felkérést kaptam, hogy nevezzek meg egy alumni társamat, aki a következő hírlevélben megszólal majd. Nekem olyan szerencsém van, hogy napi szinten együtt dolgozhatok egy másik Pannon Egyetemistával, de túl egyszerű lenne Szabó Ervinnek adni a labdát, így én inkább messzebbre dobom. A Veszprémi Egyetemi Napokról nem is írtam, de a labda olyannak megy, akit annak kapcsán ismerhettem meg. “Furulyának” dobom a labdát, mint diákrektor a diákrektornak, aki nálam 21 évvel korábban volt az inverz egyetem vezetője pár napra. Őt inkább Kürti Sándorként ismerik sokan.

Kedves Sándor, remélem, elfogadod a felkérést!