Sziasztok!

Az egyetemről még Bucsai Dóra néven ismerhettek, de ha ma találkozunk, már Herpai Dóraként mutatkozom be. Köszi, Betti a lehetőséget, hogy én is megoszthassam, miért is volt jó a Pannon Egyetemre járni.

Vegyészmérnökként diplomáztam az egyetemen 2023-ban, itt végeztem az alap- és mesterképzésemet is üzemeltetés, majd folyamatmérnöki specializáción. Én anno kifejezetten vidéki egyetemre szerettem volna járni, abban bízva, hogy ott egy összetartó, kis családias közösség alakul ki. Így esett a választásom az egykori Veszprémi Vegyipari Egyetemre és ezt a döntésemet abszolút nem bántam meg.

Mivel egy kis egyetemről van szó, és a hallgatók nagy része kolis, egy idő után már körülbelül mindenki ismer mindenkit, és a mai napig bátran keresek fel bárkit közülük. Én a férjemet is az egyetemen ismertem meg, így nálunk az esküvői násznép közel fele is egyetemi barátainkból állt.

Hogy milyen kedves emlékek fűznek az egyetemhez? Számtalan… Kolis események, mint szintbulik és szobatársak, vagy akár a kosár házibajnokságok. A gólyatáborok, ahol az évek során voltam gólya, patron, főpatron és zsűri is. A VEN, ahol a Vencanto csapatának a koordinátora voltam. A szakestek, elsősorban a Vegyészmérnök Szakest, melynek nemcsak az egyik szervezője, de Regőse, azaz a szakest krónikása voltam. Ha van lehetőségem, a mai napig szívesen visszajárok a szakestre, ahol mindig jó újra találkozni a régi ismerős, és az egyre több új arccal.

Szerintem a pannonos közösséghez nem csak az aktív egyetemi évek alatt tartozunk. A diploma megszerzése után is érdemes ápolni ezeket a kapcsolatokat, hiszen az egyetemi évek alatt kialakult barátságok és szakmai kapcsolatok hosszú távon is értékesek maradnak.

A labdát pedig az egyszeri és megismételhetetlen újdonsült apukának, Polinszky Dávidnak „Poly”-nak dobom tovább! Hajrá!