Névjegy: Széchenyi-díjas üzletember, a Kürt Zrt. társalapítója, elnöke
54 éve végeztem, de az akkori kötődések ma is meghatározók az életemben. A barátság, amit az egyetemen kaptam, túlélte az időt – és minden évben újra megerősítjük, mindig a Balatonnál. Azóta sok minden történt: Széchenyi-díj, világhír, könyvek, de számomra az igazi érték mégis az emberekben és a köztünk lévő kötelékben rejlik.
Nemcsak őrzöm az egyetemi kapcsolataimat, hanem aktívan ápolom is őket. Immár 54 éve, hogy 1971-ben befejeztük tanulmányainkat, de az akkori kötődések ma is meghatározók az életemben. Vegyipari folyamatok automatizálása szakon végeztem, majd Százhalombattán, az Olajfinomítóban találtam meg a számomra különösen szerethető állást. Később Veszprémben rendszermérnöki diplomát is szereztem, majd a doktori fokozatot is elnyertem a vegyipari folyamatok automatizálása témakörében.
Az egyetemi kapcsolatokból baráti összefogások és közös ügyek is születtek. 1991-ben Hátrányos Helyzetűek Oktatása (H2O) néven alapítványt hívtunk életre az Egyetemen, ahova egykori évfolyamtársaimat hívtam kuratóriumi tagnak, Dr. Horváth Géza, Dr. Vastag Sándor és Dr. Szeifert Ferenc (nekem Ferike) személyében. Az alapítványunk főkurátora Perkovits Géza, egyetemünk egykori ügyvédje. 1991 óta támogatjuk a Rezi Általános Iskola roma diákjait, idén karácsonyra okostáblával leptük meg őket. Ugyancsak 1991-ben alapítottuk a KÜRT Alapítványi Gimnáziumot, amely egyetlen osztállyal és 20 diákkal indult. Ma reggel pedig már 500 diák lépte át a KÜRT Gimnázium kapuját (KAG.hu).
Az egyetemmel és a szakmai élettel való kapcsolatunk az évek során sem szakadt meg. A 2000-es években az Informatikai Karnak átadtuk szellemi termékünket, így egy telephelyet is kaptunk az egyetemen. Az információbiztonsági szabadalmunk nemcsak minket, hanem az egyetemet is büszkeséggel töltötte el. A Magyar Állam is felismerte az értékét, és közel egymilliárd forinttal támogatta az egyetemet. Közben Széchenyi-díjas lettem, elnyertem az Év Üzletembere címet.
A rendszerváltás idején testvéremmel együtt megalapítottuk a KÜRT céget. Öt év alatt hazai hírnevet szereztünk, elnyerve az Innovációs Nagydíjat. Tizenkét évvel később pedig világhírűvé váltunk: a 2001. szeptember 11-i tragédia után az Egyesült Államok számára mentettünk adatokat. Miből? A repülőgépes támadásokban megsemmisült ikertornyokból. Mennyit? Az ide Budapestre szállított adatok 93%-át sikerült helyreállítanunk. A KÜRT így nemzetközileg is ismertté vált.
Kimondhatatlanul örülök, hogy a barátság és az évfolyamunk rendíthetetlen közössége megmaradt. A mai napig szoros kapcsolatban vagyunk, és ez többet jelent számomra, mint bármilyen siker – hiszen az igazi érték az emberekben és a köztünk lévő kötelékben rejlik.
Mi megépítettük tehát saját alumni közösségünket, két diákrektort is adva az egyetemnek, ami nem kis teljesítmény, köszönet Chikán András barátomnak. És ami talán a legfontosabb: immár 54 éve minden évben találkozunk, mindig a Balatonnál, Veszprémhez kötődve.
Nyugdíjas éveimben új kihívást találtam magamnak: megfogadtam, hogy minden évben írok egy könyvet. „Láncreakció és az aktuális évszám” címmel jelentetem meg őket, legutóbbi kötetem alcíme: „… az időskor szépsége…”.
Most pedig, a végre elértem oda, amit szerettem volna az elejétől közölni:
„Vigyázz a barátaidra, akiket az iskoláidban, egyetemeiden szereztél! Ők azok, akik folyamatosan széppé tudják tenni az életedet.”
Az én választottam pedig, akinek a labdát tovább dobnám az alumni hírfolyamban, Hutvágner Dániel (Huti). Huti, remélem elfogadod a felkérést!
Dr. Kürti Sándor
