Amikor megkérdeznek egy ex-egyetemistát, hogy mit adott nekik ez az időszak, általában a bulikat, barátokat, szakmai kibontakozást és a kiépített kapcsolatokat említik. Hasonlóan én is ezeket említeném, de nézzük meg kicsit mélyebb szinteken.
Az én pannonos történetem egy véletlennel indult, még csak Veszprémről is alig hallottam, amikor le kellett adni a felvételi jelentkezést. Épp egy barátommal beszélgettünk Fehérváron az egyetemekről, mikor a mellettünk levő asztal társaságából megszólalt valaki, hogy ő a Pannon Egyetemre megy.
Na mondom nézzünk kicsit utána, miért is olyan jó ez a “kis egyetem”.
Összetartó közösség, Balaton közelsége, kollégiumi lehetőség… Nem egy nagyvárosi egyetem, ahova alapból terveztem menni, de gondoltam vegyük fel a jelentkezési listára.
“Sajnos” nem vettek fel az első helyre, és ezért nagyon hálás vagyok a sorsnak. Kezdetben kicsit letört voltam, úgy éreztem, hogy valami félrement, de a nyár után, amikor először megérkeztem Veszprémbe, annyit mondtam: nem is olyan rossz!
Ez a “nem is olyan rossz” szépen lassan kibontakozott, és átalakult néhány hét alatt “ennél nem is lehetne jobb” érzésre. Nagyon átszellemültem, nem akartam, hogy bármikor is vége legyen ennek az érzésnek. A baráti társaság és kialakult közösség felbecsülhetetlen volt.
Mindenben részt akartam venni: kollégiumi események, szakestek, gólyabál, hétköznapi kiruccanások, na de mindemellett sport, evezés, köredzések, konditerem.. mindenre nyitott voltam, hogy minél többet tapasztaljak ennek a közösségnek az erejéből. Imádtam a kolis éjjeli tanulások izgalmát, buli utáni hajnali evezést a Balatonon, mindent!
Szintén egy véletlen lehetőség kapcsán jelentkeztem a Veszprémi Egyetemi Napok egyik diákrektor jelöltjének. Amit eddig tapasztaltam, az itt sokszorosára erősödött, a közösség ereje, a kitartás, az érzelmek szélsőséges megélése megmutatta miről szól az egész, ez volt a hallgatói élet tetőpontja.
Rengeteg embert, barátot ismerhettem meg mind a kolis, mind a venes, mind a hökös, mind a sportéletnek köszönhetően. Hallgatótársakkal, oktatókkal, egyetemi dolgozókkal kerültem közvetlen baráti kapcsolatba, melyek ma is élnek.
Szóval összességében nagyon örülök, hogy “félresikerült” az egyetemi jelentkezésem és végül ide vettek fel.
Mit jelent számomra a Pannon?
könnyed nehézség,
energikus fáradtság,
váratlan boldogság,
végtelen köszönet.
Németh Zoltán “Bohócz”-nak, egykori oktatómnak, sporttársamnak és mára barátomnak dobnám tovább a labdát, aki hasonló dolgokat élt át és a mai napig aktívan része a Pannon éltének.