Ha őszintén belegondolunk, a megszerzett tananyagnak csak egy bizonyos része marad meg bennünk évekkel a diplomaszerzés után is… Ugyanez van az egyetemi barátságokat illetően – nem mindenkivel, csak a legközelebbiekkel marad meg a tartósan jó viszony az egyetemet követően. Én egy nagyon jó barátomtól, Hutvágner Dánieltől vettem át most a stafétát, és egy másik nagyon jó barátomnak, Horváth Ádámnak fogom továbbadni.
Ahogy ez a kis rövid bevezető előrevetítette, nekem a Pannon Egyetem az emberi kapcsolatokat jelenti. Gólyaként az első hónapokban (és szerintem ezzel nem vagyok egyedül) sokat gondolkoztam, hogy mi lett volna, ha máshova vesznek fel… Ha én is, sok volt osztálytársamhoz hasonlóan fővárosi egyetemet választok? Aztán, ahogy kialakultak az első baráti körök a gólyatábor után a szakon belül, aztán a kopogtatót követően a kollégiumban, majd a kispályás focicsapatban, a VEN-es csapatokban, ezt követően a doktorandusz hallgatók és kicsit később a kollégák körében is, minden kételyem elillant azzal kapcsolatban, hogy rossz utat választottam volna magamnak. Ja, és a külföldi baráti körök is! Az Egyetemnek köszönhetően bejártam a világ néhány szegletét, éltem például Portugáliában, Brazíliában és egy picit az USA-ban is – mindenhonnan új élményekkel és új barátokkal hazatérve.
Immár HTK-s oktatóként a hallgatóknak is azt mondom, hogy lépjenek ki a tantermeken és a kollégiumi szobákon kívülre, barátkozzanak, ismerkedjenek, VEN-ezzenek, sportoljanak együtt, menjenek el egy jól megérdemelt sörre a nap végén, mert ezek az emlékek maradnak meg igazán!
Szóval, személy szerint már tizenhárom éve nem tudok, és nem is szeretnék szabadulni Veszprémtől és a Pannon Egyetemtől! Ide köt a munkám, az egyetemhez (is) kötődő vállalkozásom (kis reklám a VanAround Tours-nak), a zenekarom (kis reklám az SMS duónak), és a barátnőm is – akit szintén az Egyetemen ismertem meg. 🙂
Rajtad a sor, Ádikám!